Pocan ®

A polibutilén-tereftalát (PBT) a második legfontosabb kereskedelmi poliészter. Ez egy nagy molekulatömegű kristályos polimer, amely kiváló egyensúlyt biztosít a tulajdonságok és a feldolgozási tulajdonságok között. Mivel az anyag gyorsan kristályosodik, a befecskendezési ciklusok rövidek, és a feldolgozási hőmérséklet alacsonyabb lehet, mint sok műszaki műanyagé. A PET-hez (polietilén-tereftalát) képest a PBT valamivel kisebb szilárdsággal és merevséggel, valamivel jobb ütésállósággal és valamivel alacsonyabb üvegesedési hőmérséklettel rendelkezik. Mind a PBT, mind a PET érzékeny a 60°C feletti forró vízre.

Alapvető jellemzők és jellemzők

  • Nagy merevség jó szívóssággal
  • Alacsony érzékenység a feszültségrepedésre
  • Magas hőállóság
  • Önkioltó a kiválasztott típusokhoz
  • Kiváló csúszási tulajdonságok
  • Magas kopásállóság
  • Jó vegyszerállóság
  • Jó elektromos tulajdonságok
  • Alacsony vízfelvétel

Alkalmazás és használat

A PBT szerkezeti hőre lágyuló műanyagként számos felhasználási területet talál, különösen elektromos és autóipari alkalmazásokban, beleértve a csatlakozókat, reléket, billentyűzeteket, kapcsolókat, csatlakozódobozokat és száloptikai kábelhüvelyeket. A fő felhasználási területek a következők:

  • Áramköri megszakító
  • Fényszóró keretek
  • Üzemanyagtartály fedelek
  • Autó hűtőrácsok
  • Elektromos elosztó szekrények
  • LED-es spotlámpák házai
  • Csatlakozók
  • Állórész házak
  • Tokozott nyomtatott áramköri lapok

Feldolgozás

Ügyelni kell arra, hogy a granulátumok kellően száraz állapotban kerüljenek feldolgozásra. A megengedett maradék nedvességtartalom 0,02%. Az ajánlott szárítási feltételek a következők – szárítási hőmérséklet: 120 °C és száradási idő: 1-4 óra (a kezdeti nedvességtartalomtól függően) szárítóval, száraz levegővel és száradási idő: 2-3 óra (a kezdeti nedvességtartalomtól függően) tartalom) friss levegőt használó szárítóval.

Feldolgozási paraméterek – a megadott adatok az égésgátló adalék nélküli szabványos típusokra vonatkoznak. A nagyobb folyóképességű termékek olvadékhőmérsékletét általában a tartomány alsó végén, a kisebb folyóképességű anyagok olvadási hőmérsékletét pedig a tartomány felső végén választják meg.